A nonenzimatikus glikációs végtermékek képződése szerepet játszik a diabeteses szövődmények, az arteriosclerosis, a krónikus veseelégtelenséghez kapcsolódó kötőszöveti degeneratív folyamatok patogenezisében. A szisztémás AGE-lerakódás részeként a bőrben jelen lévő fluoreszcens természetű molekulák vizsgálatára az elmúlt években egy noninvazív, mobil mérőeszközt fejlesztettek ki. Ennek segítségével a páciensek kumulatív metabolikus terhelése néhány perc alatt mérhető. A bőr-autofluoreszcencia-mérés szórása 10%-on belüli, cardiovascularis eseményekre vonatkozó prediktivitása még a veseelégtelen betegek csoportjában is meghaladja a konvencionális glykaemiás markerek pontosságát. A diabetes korai fázisában hatékony szűrőmódszer, már diagnosztizált diabetes esetén a micro- és macrovascularis szövődmények kialakulását jelzi. Az autofluoreszcenciát befolyásoló kórképekben (szisztémás autoimmun betegség, generalizált bőrgyógyászati kórképek, icterust okozó hepatobiliaris folyamatok) nem használható a módszer. Az érfali struktúrfehérjék glikációja miatt szoros korrelációt találtak az artériás rendszer rigiditásának fokozódását jelző pulzushullám-terjedési sebesség változásával.