Hazánkban az elmúlt 20 év valamennyi egészségügyi reformprogramja - így a 2011-ben megjelent Semmelweis Terv is - a legfőbb prioritások között említette a járóbeteg szakellátások fejlesztését - elsősorban a költséghatékonyság, a hozzáférhetőség és a betegbiztonság növelése érdekében. Az Európai Unió kohéziós alapokból biztosított fejlesztési forrásai lehetővé tették, hogy az egészségügy valamennyi fontosnak gondolt területén - így a járóbeteg szakellátás területén - kialakult infrastrukturális és következményes szakmai lemaradásunkat legalább részben pótoljuk. Mindezek ellenére a járóbeteg szakellátások fejlesztése eddig a források felhasználása során háttérbe szorult, a kiírt konstrukciók az ellátás volumenének mint egy 3-5%-át érintették. Kérdés, hogy ezek a beruházások milyen hatékonysággal működtethetők, egyáltalán működtethetők-e a jelen szabályozási, finanszírozási környezetben, valamint hozzájárulnak-e érdemben a lakosság egészségi állapotának javításához.