Az elmúlt 20 évben hat borderline-specifikus pszichoterápiás módszer kidolgozása történt meg. Mindegyik eljárás hatásosságát randomizált, kontrollált vizsgálatok bizonyítják, s azt is jelzik, hogy az egyes módszerek eredményessége között nincs lényeges különbség. Mára a borderline terápiás forradalom újabb szakaszába léptünk, melyet nem a módszerek közötti választás és versengés, hanem az integratív megközelítés igénye jellemez. Az integratív megközelítés ötvözi a terápiás változásért felelős közös elveket, tényezőket és az egyes speciális terápiás módszerek sajátos eljárásait, hogy minél inkább illeszkedjék az adott beteg pszichopatológiájához. A közös tényezők: a terápiát vezérlő koherens konceptualizáció; pozitív terápiás kapcsolat kialakítása és fenntartása; biztonságot nyújtó, jól strukturált terápiás elrendezés, világos keretek, transzparens célok és feladatok; aktuális panaszokra fordított figyelem; terapeutai aktivitás; a motiváció fenntartására fordított figyelem; itt és most hangsúly; az önreflexió fejlesztése. A terápiás változás elősegítése, megkövetelése kizárólag a beteg képességhiányait figyelembe vevő, támogató terápiás kapcsolat bázisán teremthető meg. A specifikus eljárásokat az adott problématerületet legfőbb etiológiai tényezőként konceptualizáló terápiás eljárástól kölcsönözhetjük. Az öndestruktív, impulzív tünetek kezelésében és az érzelemszabályozás fejlesztésében a dialektikus viselkedésterápia módszereit használhatjuk, a szelf-tárgy reprezentációk módosításában a pszichodinamikus terápiák nyújtanak legnagyobb segítséget.