Célkitűzés: Számos közlemény és saját adataink is azt mutatják, hogy tisztán in situ ductalis carcinoma (DCIS) esetén nem javasolt a rutinszerű őrszemnyirokcsomó-biopszia (SLNB). Ahhoz azonban, hogy elkerülhessük a második műtétet a specimen szövettani vizsgálata során észlelt invazív tumor miatt, preoperatíve kell minél nagyobb biztonsággal meghatározni az invázió valószínűségét. Retrospektív tanulmányunk célja a hengerbiopszia (CB) szenzitivitásának vizsgálata és klinikai és patológiai faktorok prediktív értékének meghatározása invázió vonatkozásában a mintavétel során tisztán DCIS-nek bizonyult emlődaganatokban. Anyag: 2006. január és 2011. december között 1311 esetben végeztünk műtétet emlő rosszindulatú daganata miatt, 50 esetben mutatott a preoperatív diagnosztika során végzett CB DCIS-t. Végleges szövettani vizsgálat 17 (34,7%) esetben invazív daganatot bizonyított, ennek előfordulását vizsgáltuk a betegek kora, a tumortest vagy microcalcificatio mérete, a nukleáris gradus, a comedonecrosis jelenléte, illetve az észlelés módja (szűrés vagy tünetek alapján) függvényében. Eredmények: Azt találtuk, hogy a szűrésen kiemelt, tünetmentes betegek esetében nagyobb eséllyel lesz a végleges diagnózis DCIS, mint a már szimptomatikus (tapintható csomó) esetekben (25/32 vs. 7/17 ). Ugyancsak összefüggést találtunk a betegek kora és az invazivitás között. 60 évnél fiatalabb betegek esetében lényegesen kisebb volt az invazív daganat előfordulása, mint az ennél idősebbeknél (7/32 vs. 10/17). A hengerbiopszia során meghatározott tumorgradus szintén előjelzője lehet az invazivitásnak, ugyanis adataink szerint a magas gradus (G3) szignifikánsan nagyobb valószínűséggel jelez a végleges szövettani feldolgozáskor talált invazív tumort, mint az alacsony (G1) vagy intermedier (G2) csoportban (3/18 vs. 14/31). Következtetések: Fentiek alapján nagyobb betegszámon végzett vizsgálatokkal pontosabban meghatározható azon betegek köre, akiknél - bár a henger-biopszia DCIS-t mutatott, az invázió fokozott esélye miatt - egy ülésben SLNB elvégzése is javasolt, azonban fenti esetekben rutinszerű axillaris staging nem indokolt.