Az egészségügyi rendszerek teljesítménymérése egyre nagyobb teret nyer nem csak az egyes országok szintjén, hanem nemzetközi összehasonlításban is (World Health Organisation 2001; Hurst 2002; Roberts, Hsiao et al. 2004; Smith 2009). A teljesítménymérésre irányuló fokozott figyelem hajtóerejét a technológiai fejlődés indukálta költségrobbanás mellett az egészségügyi ellátáshoz való hozzáféréssel, valamint a nyújtott ellátás minőségével kapcsolatos problémák jelentik, és számos nemzetközi szervezet, többek között a Világbank (WB), a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD), valamint az Egészségügyi Világszervezet (WHO) dolgozott ki keretrendszert egy vagy több teljesítménykritérium mérésére (World Bank 1993; World Health Organisation 2001; Organisation for Economic Cooperation and Development 2004; Arah, Westert et al. 2006; Kelley and Hurst 2006). A WHO koncepcionális keretrendszerében például az egészségügyi rendszer végső célkitűzéseit és funkcionális elemeit köztes célok és intézkedések kötik össze. Ideális esetben az egészségpolitika általános céljainak elérését a kijelölt prioritások alapján mérhető, közbenső operatív célokhoz kötött beavatkozások teszik lehetővé. Ezek az intézkedések, átalakítások az egészségügyi rendszer egy vagy több kiemelt funkcionális területén avatkoznak annak működésébe. A funkcionális területeken hozott intézkedések pontos összerendezettségben vannak a kitűzött közbenső operatív célokkal, amelyek a végső célok elérését segítik elő. A teljesítményértékelés tehát visszajelzést képes adni arról, hogy az átalakításoknak milyen mértékben sikerült a kitűzött célokat elérni.