Az 1930-as években dr. Somogyi Mihály úttörő munkát végzett az észrevétlen éjszakai vércukoresések jelentőségének, az anyagcserekontrollra gyakorolt hatásának kutatásában. Munkásságát követően az éjszakai hypoglykaemia kérdésköre jó ideig érdeklődésen kívüli maradt. Csak az utóbbi 15 év kutatásai hívták fel újra a figyelmet a cukorbetegek közérzetében, cognitiv tevékenységében betöltött szerepére, az ellenregulációs mechanizmusokkal, illetve a hypoglykaemia-érzet elmaradásával való kapcsolatára. Napjainkban jól ismert, hogy az éjszakai hypoglykaemia fatális szívritmuszavarok kiváltásával a fiatal 1-es típusú diabeteses betegek hirtelen halálának vezető oka. Újabb kutatások igazolták, hogy az alvás jelentősen gyengíti a nem kívánt vércukoresésekkel szembeni neuroendokrin védelmet azáltal, hogy lejjebb szállítja az ellenregulációs folyamatok aktivációs küszöbét. Míg nem-cukorbetegek esetében a vércukoresés ébredést eredményez, 1-es típusú diabetesben megbetegedettekben ez a hatás sokszor elmarad. A korszerű inzulinokkal folytatott kezelés csökkentheti ugyan az éjszakai hypoglykaemiás epizódok előfordulását, az ilyen eseményeket biztosan megelőző vagy kivédő terápiás stratégiával azonban ez idő szerint még nem rendelkezünk. Az éjszakai vércukoresés problematikája ezért napjainkban is nagy kihívás mind a cukorbetegek, mind a betegséggel foglalkozó szakemberek számára.