A tanulmány célja a vállízület kinematikai paramétereinek jellemzése hemiarthroplasticát követően, valamint annak megállapítása, vajon a műtét eredményessége és a biomechanikai paraméterek mutatnak-e összefüggést. Hat hemiarthroplasticán átesett beteg (4 férfi, 2 nő) vizsgálata történt, a műtéti indikáció súlyos primer arthrosis volt. 20 egészséges váll (5 férfi és 5 nő mindkét válla) vizsgálata szolgáltatta a kontrollcsoportot. A vizsgált kinematikai paraméterek: a humerus eleváció mértéke a scapula síkjában, a scapulothoracalis (ST) és glenohumeralis (GH) szög változása, a GH és ST szög a humerus eleváció 75 fokos helyzetében, a GH és ST ritmus, valamint a scapula és a humerus rotációs centrumai viszonylagos távolságának változása. A vizsgálatok a műtétet megelőzően, majd 6 és 12 hónappal a műtét után történtek. A műtét előtt a scapula és humerus rotációs központjainak lecsökkent viszonylagos távolsága, a GH és ST szögtartományok csökkenése, valamint a GH és ST ritmusok megváltozása volt jellemző. A műtétet követően megnövekedett (közelített a kontrollcsoportéhoz) a scapula és humerus rotációs központjainak viszonylagos távolsága (ESH), illetve közelebb került a normálishoz a GH és ST szögtartomány is. Viszont a protézis beültetése után a GH és ST ritmusok továbbra is monolinearisak maradtak. A súlyosan degenerált vállízület protetizálása egyértelműen javít az életminőségen, ezzel korrelál több kinematikai paraméter javulása, azonban az izomműködés összhangját leginkább jellemző GH és ST ritmus továbbra is monolineáris maradt.