A radius distalis vég töréseinél ma már egységes elvek szerint folyik a kezelés. Az AO Müller szerinti törésbeosztás A3-C2-C3-as töréseinél fedett tűzés és a csuklóízületet áthidaló ("bridging") fixateur alkalmazása az ajánlott. A szerzők a radius distalis vég töréseinek egy újfajta rögzítési formáját és kezelési protokollját dolgozták ki. A koncepció értelmében a fedett tűzést és a fixateur-ös rögzítést kombinálták oly módon, hogy a tűződrótokat egyben fixateur nyársakként használták. Az eredmény egy extracorporalis, a csuklóízületet nem áthidaló ("non-bridging"), szöglettartó osteosynthesis forma, amelyre jellemző, hogy minimál invazív. Felfüggesztésben, extenzió után, a szokásos módon repozíciót végeztek. Kirschner-drótokkal (az ízületi felszínnel párhuzamosan) adaptációs osteosynthesis történt, amelyet a fixateur-keret felhelyezése követett. A 2 mm-es menetes Kirschner-drót bevezetése a processus styleodeus radii felől történt, majd a törésen áthaladva, a radius ulnaris felszínén, a töréstől proximalisan lévő corticalisban végződött. A két, menetes Kirschner-drót egymással mindkét síkban 30-40 fokos szöget zár be. A radiusba a töréstől proximalisan további 2 db 3 mm-es Schanz-csavar került a radialis és a dorsalis síkban. A keretet rudak tették teljessé. A prospektív stúdiumban 56 betegnél alkalmazták a módszert az AO szerinti A3-Cl-C2-es töréseknél. A kedvező eredmények igazolták az elvárásokat. A kezelési taktikának köszönhetően 89%-ban értek el jó és kiváló radiológiai eredményt, míg 94%-ban jó és kiváló funkcionális eredményt.