A kézsebész specialisták a kezet - egyéb funkciói mellett - érzékszervnek, illetve az agy meghosszabbításának tekintik a környezet felé. Tudatában vannak specifikus érző funkcióinak és az erős kapcsolatnak, amely összeköti a kezet és az agy szellemi tevékenységét, a pszichét. Az arc és a kéz ugyanakkor olyan részei testünknek, amelyek a környezet felé állandóan láthatók, és mindkettő kifejezi gondolatainkat és érzéseinket is. A szerző munkájában - ennek megfelelően - tárgyalja a kéz érzékszerv szerepét, majd leírja egyes kifejezésformáit, továbbá szerepét az érintkezésben és az érzékelésben. A továbbiakban külön foglalkozik a kéznek a képzőművészetben és a zenében elfoglalt helyével. Végül - a szakirodalmi adatok felhasználásával - az agy működésének formálhatóságát tárgyalja. Megállapítja, hogy az idegsérülés helyreállítása után létrejövő regenerációs jelenségek során a funkcionális agykérgi újjászerveződés új "nyelvezet" létrejöttét jelenti az agy számára. Ilyenkor agyi újraprogramozás igénye merül fel, hogy vissza lehessen nyerni a kéz sérült területének lehető legteljesebb szenzibilitását. Mai ismereteink szerint a sérült kézidegek szakszerű, speciális műtéti ellátása a jó gyógyeredmények legfontosabb tényezője, azonban a nem is olyan távoli jövőben minden bizonnyal jelentős szerepet fog kapni a szakemberek által irányított és a tanulmányban részletezett agykérgi reorganizáció gyors és a lehető legteljesebb kialakítása. A szerző munkáját a fiatal kézsebész, illetve ortopéd-traumatológus szakembereknek ajánlja mindennapi munkájukhoz, annál is inkább, mivel a hazai kézsebészeti szakirodalomban a témát érintő publikációt nem talált.