A súlyos colitis ulcerosa (CU) életet veszélyeztető állapot, a kezelés hatástalansága esetén gyakran béleltávolítás is szükséges lehet. A szerzők tanulmányának célja a colectomiára prediszponáló laboratóriumi, illetve klinikai tényezők azonosítása volt akut CU-ban. Súlyos, akut CU miatt 1998 és 2009 között kórházi kezelésre és parenteralis szteroidkezelésre szoruló betegek adatait dolgozták fel. A colectomián átesett és a sebészeti beavatkozást elkerülő betegek demográfiai, klinikai és laboratóriumi paramétereit hasonlították össze statisztikai módszerekkel. 183 CU-s beteg összesen 276 kórházi bennfekvését értékelték retrospektív módon. A betegek 24,6%-ában került sor sebészeti beavatkozásra átlagosan 10 éves betegségtartamot követően. Az alacsony hematokrit- (p = 0,001) és hemoglobinszint (p = 0,006), az alacsony szérumvasérték (p = 0,03), a transzfúzió szükségessége (p = 0,001) és a fokozott süllyedésérték (p = 0,025) szignifikánsan gyakoribbnak bizonyultak a szteroidrefrakter esetekben. Pancolitis, az alacsony hematokritérték, a transzfúzió szükségessége és a szteroidrefrakteritás szignifikánsan gyakoribb volt a colectomián átesett betegekben, mint az azt elkerülőkben. A hospitalizációk száma, a betegség fennállása és a kis testtömegindex egyaránt colectomiára prediszponáló tényezőknek bizonyultak. A gyulladással összefüggő laboratóriumi értékek nem mutattak összefüggést a sebészeti beavatkozások szükségességével. Eredményeik azt mutatták, hogy a szteroidrefrakter kiterjedt CU, az anaemia, a hosszabb betegségtartam és a gyakori kórházi kezelések szükségessége fokozzák a colectomia szükségességének rizikóját.