Az egészségpolitikai reformok jegyében született meg az önálló orvosi tevékenységről szóló 2000. évi II. törvény módosítása, amely 2015. december 31-vel a területi ellátási kötelezettség (TEK) nélküli orvosok működtetési jogát megszűnteti, területi ellátási kötelezettség (praxisjog) nélkül viszont a jogalkotók értelmezésében háziorvosi ellátás 2016-tól nem lesz végezhető. Ebben az értelmezésben a rendeletmódosítás a jelenleg TEK nélküli ellátást biztosító szolgáltatók helyzetét ellehetetlenítheti. Az egészségügyi alapellátó rendszerben tapasztalható tarthatatlan munkaerőkrízis ellenére - azon túl, hogy orvosok, háziápolók és asszisztensek százai maradhatnak munka nélkül vagy távozhatnak külföldre, - állampolgárok százezreinek kell lemondani választott háziorvosukról. Az új rendelkezésnek súlyos etikai, emberi jogi és munkajogi vonatkozásai vannak. Racionális indok nélkül szakembereket és tőkét von ki az alapellátásból, ugyanakkor további terheket ró a területi ellátási kötelezettséggel működő szolgáltatókra. Kik azok a TEK nélküli szolgáltatók? Hogyan jöttek létre? Hogyan működnek? Ezekre a kérdésekre szeretnék választ adni és egyben felvázolni azokat az érveket, melyek a TEK nélküli praxisok megtartása mellett szólnak.