A retinalis vénás keringészavar a diabéteszes retinopathia után a második leggyakoribb oka a vaszkuláris eredetű súlyos látáskárosodásnak. A leggyakoribb típus a vénás ág elzáródása, a legsúlyosabb forma az iszkémiás törzsokklúzió. A legjelentősebb kockázati tényező az idősebb életkor, a hipertónia és a cukorbetegség. A keringészavar kialakulását hemodinamikai változásokkal, endothelsejt-károsodással és fokozott alvadékonysággal lehet magyarázni. A leggyakoribb szövődmény a makula ödéma és az érújdonképződés. A vénás keringészavart célszervkárosodásnak kell tekintenünk. A betegekben fel kell tárnunk a szív-érrendszeri kockázati tényezőket. Ötven évesnél fiatalabb betegekben, vagy ha a vénás keringészavar kétoldali, illetve ha véralvadási zavar gyanúja vetődik fel, alvadékonysági vizsgálatokat szükséges végezni. Az irisen, csarnokzugban, a papillán vagy a retinán máshol kialakuló érújdonképződés esetén a lézerkoaguláció az alapvető kezelési mód. Manapság már számos nagy tanulmány eredménye olvasható a vaszkuláris endotheliális növekedési faktor gátlók és a glükokortikoidok intraocularis alkalmazásáról. Ezeket a készítményeket egyre nagyobb mértékben használják a mindennapi gyakorlatban jó eredménnyel.