Bevezetés: A szívtranszplantáció (HTX) késői szövődményei közé tartozik az allograft-vasculopathia. Az évente, rutinszerűen elvégzett koronarográfia ennek ellenére nagyon keveset tudunk a koronária mikrovaszkulatúra funkcionális állapotáról HTX után. Célkitűzés: A HTX után elvégzett koronarográfiák kapcsán mért mikrovaszkuláris rezisztencia index (IMR) elemzése. Módszer: Az IMR meghatározásához PressureWire-t (PW) vezetünk a LAD-ba, majd termodilúciós módszerrel meghatározzuk a bazális tranzitidőt (Tb), amely alatt 3 ml-nyi szobahőmérsékletű fiziológiás sóoldatból álló bólus eljut a drót termisztorához. Ezt követően 140 mcg/kg/perc dózisú intravénás adenosin adásával standard módon frakcionális flow reserve (FFR) mérés történik, illetve ekkor 3 ml-nyi szobahőmérsékletű fiziológiás sóoldattal meghatározzuk a hiperémiás tranzitidőt (Th). A Tb és a Th hányadosa a koronária flow rezerv (CFR), a Th és a PW által maximális hiperémiában regisztrált disztális koronárianyomás szorzata az IMR. Eredmények: 8 betegnél (7 fé,1 nő, átlagéletkor 54 év) végeztünk FFR, CFR és IMR mérést. 2 beteg dilatatív cardiomyopathia, 4 koronáriabetegség, 2 mitralis vitium miatt került transzplantációra átlagosan 22 hónappal (min. 12, max. 39) a vizsgálat előtt. Mindegyikük koronarogramja ép epikardiális ereket igazolt, a balkamra-funkció minden esetben jó volt (EF átlag 68%). 5 beteg volt hipertóniás, 4 diabeteszes, 4 dyslipoproteinaemiás. Az egy ülésben elvégzett endomiokardiális biopszia egyik betegnél sem mutatott aktuális rejekciót, anamnesztikusan egynél egyszer fordult elő ATG-kezelés grade II rejekció miatt. A mért FFR 0,85-0,95 (átlag 0,90), CFR 3,5-7,4 (átlag 5,5), IMR 9,36-24,03 (átlag 15,96) volt. A vizsgálatnak egy esetben sem volt szövődménye. Következtetések: Az IMR-meghatározás HTX után is könnyen elvégezhető, biztonságos eljárás. Az 1-3 évvel a HTX után mért értékek megegyeznek az irodalomból ismert, egészséges szívekben, nem HTX után mért értékekkel.