Nem billentyűbetegség miatti pitvarfibrillatióban a K-vitamin-antagonistákkal (VKA; warfarin, acenokumarol) történő kezelés az egyetlen hatékony, szájon át adható terápia stroke-megelőzés céljából. Alkalmazásuk a stroke kockázatát mintegy kétharmadával csökkenti a placebóhoz képest. Hatékonyságuk ellenére sok beteg és orvos tart a szer használatától akkor is, amikor alkalmazásuk elengedhetetlen lenne. Néhány ok, ami miatt a K-vitamin-antagonistákat ritkábban alkalmazzák a pitvarfibrilláló betegek, mint az szükséges lenne: számos gyógyszer és táplálék befolyásolja a K-vitamin-antagonisták hatását, ami az International Normalized Ratio (INR) állandó ellenőrzését teszi szükségessé és kényelmetlenséggel jár, a gyógyszer szedése során megnő a vérzésveszély stb. Így szükséges volt a pitvarfibrilláló betegek stroke-kockázatának csökkentésére új, hatékony, biztonságos és kényelmesen alkalmazható új orális antikoagulánsok kifejlesztésére. A közelmúltban három új, szájon át alkalmazható antikoaguláns szer (a direkt trombininhibitor dabigatran-etexilát, valamint a két direkt FXa-inhibitor, a rivaroxaban és az apixaban) hatását vetették össze a warfarinéval nagy beteg-számú, multicentrikus vizsgálat keretében olyan pitvarfibrilláló betegeknél, akiknek stroke-kockázata az átlagosnál nagyobb volt. A jelen közleményben a három vizsgálat (RE-LY, ROCKET-AF, ARISTOTLE) eredményeit mutatjuk be. Az elsődleges végpont mindhárom vizsgálatban a szisztémás embolisatio vagy bármilyen eredetű (ischaemiás, vérzéses vagy nem meghatározható típusú) stroke kialakulása volt. Mindegyik vizsgálat "nem rosszabb, mint" ("non-inferiority") felépítésű volt a vizsgálati szer és a warfarin viszonylatában, de vizsgálták azt is, nem hatékonyabb és biztonságosabb-e ("superiority") annál. A dabigatran (RE-LY vizsgálat) napi kétszer 110 mg-os dózisban alkalmazva stroke vagy szisztémás embolisatio megelőzését tekintve nem volt hatástalanabb a warfarinnál, ugyanakkor szignifikánsan kevesebb nagy vérzés fordult elő szedésekor. A dabigatran napi kétszer 150 mg dózisban alkalmazva stroke vagy szisztémás embolisatio megelőzését tekintve szignifikánsan hatékonyabb volt a warfarinnál, ugyanakkora vérzés-gyakoriság hasonló volt a warfarin-csoportéhoz. A rivaroxaban (ROCKET-AF) hatékonysága stroke vagy szisztémás embolisatio megelőzését tekintve hasonló volt (noninferior) a warfarinéhoz, nem volt különbség köztük a nagy vérzések számát tekintve sem, ugyanakkor az intracranialis és a halálos vérzések száma kevesebb volt rivaroxaban szedésekor. Az apixaban (ARISTOTLE) stroke vagy szisztémás embolisatio (elsődleges végpont) megelőzését tekintve szignifikánsan hatékonyabb volt a warfarinnál; ischaemiás stroke vagy nem meghatározható típusú stroke megelőzése tekintetében a warfarinhoz hasonló hatékonyságot mutatott; ugyanakkor szignifikánsan kevesebb vérzést okozott, és a halálozás is szignifikánsan ritkábban fordult elő, mint a warfarint szedőknél.