A cikk az életminőségnek az Egészségügyi Világszervezet általi értelmezésén alapul. Az áttekintett közleményekben gyakran egészségi állapot felmérő módszereket interpretálnak életminőség-vizsgáló módszerként. A közelmúltban a tünetspecifikus kérdőívek használata gyakoribbá vált. Az inkontinenciaesemények 40-50 százalékos csökkenése szükséges az életminőség-javulás érzékeléséhez, ha előfordul esemény, azt a páciensek nem élik meg kontinenciaként. A kezelési módszerek eredményeinek összehasonlítása a módszertani változatosság miatt nehéz.