A daganatos betegségek okozta halálozás csökkentésének egyik fontos lehetősége a szervezett célzott népegészségügyi szűrővizsgálatok populációs szintű alkalmazása. A szűrési rendszer azonban csak akkor éri el a célját, ha számos feltételnek eleget tud tenni. A népegészségügyi szűrővizsgálat jellemzően közpénz felhasználással működik, céljai a társadalmi célrendszerekből származnak. Ugyanakkor népegészségügyi tevékenység is, ezért kulcskérdés, hogy a rendszer a társadalom számára elfogadható ráfordítással a lehető legeredményesebben (a legnagyobb egészségnyereséggel) működjön. Magyarországon 2001 óta három daganat szűrése került fokozatos bevezetésre: a mammográfiás módszerrel végzett emlőszűrés, a citológiára és kolposzkópos nőgyógyászati vizsgálatra alapozott méhnyak szűrés és az emberi székletvér kimutatásra alapozott vég- és vastagbélszűrés. Ebből az első kettő populációs szinten, a vastagbélszűrés viszont korlátozottan, szűkebb célcsoportra, pilot, illetve modellprogram formájában működött. Ahhoz, hogy a fenti feltételeknek a szűrési rendszer megfeleljen, illetve folyamatosan látható legyen, hogy megéri a társadalomnak ezen a területen erőfeszítéseket tenni, ahhoz folyamatos mérésekre, monitorozásra van szükség. Jelen dolgozatban bemutatjuk, hogy a magyarországi népegészségügyi szűrővizsgálatokkal szemben támasztott követelményeknek és elvárásoknak megfelelés mérésének alapjait, mi az, ami megvalósult, mi az, ami nem, mely akadályok tornyosultak a monitorozás előtt és hogyan lehetett, lehet ezeket elhárítani, különös tekintettel a hatékonyságra.