Nem-kissejtes tüdődaganatos betegeknél értékeltük az egésztest-FDG-PET/CT-vizsgálat hatását a stádiumbesorolásra és a besugárzástervezésre. A PTE Onkoterápiás Intézetében 2008. január és 2009. július között 15 nem-kissejtes tüdődaganatban szenvedő betegnél a terápiás döntéshez illetve besugárzástervezéshez készített PET/CT hatását elemeztük. Az FDG-PET/CT-vizsgálat a későbbi besugárzási pozícióban történt. A besugárzástervezés során mind a hagyományos CT-alapú topometriás szeleteken, mind a PET/CT-vel történő fúziós felvételeken elvégeztük a céltérfogatok és rizikószervek kontúrozását. Értékeltük, hogyan módosította a PET/CT a betegség stádiumát és így a komplex terápiás tervet, illetve a tervezési céltérfogat (PTV) nagyságát és térbeni helyzetét, továbbá a rizikószervek dózisterhelését (gerinc átlag- és maximum-, tüdő átlag- és V20-, szív átlag- és bal kamra átlagdózis). 15-ből 8 esetben megváltozott a betegség stádiuma és így kezelése, mert távoli áttéteket fedezett fel a PET/CT. 7 esetben értékeltük a PTV és a rizikószervek dózisterhelésének változását. A PTV 5 esetben csökkenést (átlagosan: 393,6 cm3), 2 esetben pedig növekedést (átlagosan: 250,8 cm3) mutatott. A rizikószervek esetében a következő átlagos eltéréseket találtuk: a gerinc átlag- (8,8 Gy/9,5 Gy) és maximum (33,4 Gy/36,4 Gy) dózisterhelése nőtt, a tüdő átlagos dózisa (24,5 Gy/13, 8 Gy) és a V20 értéke (33,7%/22,1%) csökkent. Szintén csökkenést tapasztaltunk a szív (17,3 Gy/16,8 Gy) és a bal kamra (12,9 Gy/9,6 Gy) dózisterhelésében. Az FDG-PET/CT egyrészt a terápiás döntést, másrészt a céltérfogat nagyságát változtatta meg, és a besugárzástervezés szempontjából a legtöbb nehézséget okozó tüdő, mint rizikószerv dózisterhelése csökkent. Összességében elmondható, hogy a PET/CT alapvető szerepet játszik a nem-kissejtes tüdődaganatok komplex onkológiai ellátásában.