A halláskárosodások az életminőségünket rontó érzékszervi fogyatékosságok, amelyek (pontos felmérések híján) különböző becslések alapján a magyar lakosság legalább 15-35%-át érintik valamilyen mértékben. Népegészségügyi jelentőségük is óriási, de gazdasági és szociológiai hatásuk sem lebecsülendő. Érzékszervi fogyatékosságaink közül a legteljesebb mértékben a halláscsökkenés rehabilitálható, de az eredményes rehabilitációhoz fontos a mielőbbi pontos diagnózis és a megfelelő kezelés. Napjainkban egyre jelentősebb a zajterhelés növekedése, amely különösen a nagyvárosi környezetben, illetve közutak mentén elsősorban a közlekedési zajokból származik, és halláskárosodáshoz vezethet. A születéskor várható átlagos élettartam növekedése az időskori halláscsökkenések számát gyarapítja. A különböző orvosi kezelésekhez és a gyógyszerekhez kapcsolható ototoxicitas gyakorisága sem csökken, ahogy a genetikai eredetű halláskárosodások előfordulása sem. Ennek megfelelően a jelenlegi tendenciák folytatódása esetén a jövőben tovább nőhet a hallásproblémák elterjedtsége és jelentősége. Az alábbiakban a teljesség igénye nélkül áttekintjük a halláskárosodásokkal kapcsolatos és az alapellátásban jelentkező, vagy azt is érintő kérdéseket. A belsőfül eredetű halláskárosodások gyakran nem visszafordítható állapotok, de sok esetben megelőzhetők, ebben az alapellátásban dolgozó, megfelelő ismeretekkel rendelkező kollégáknak fontos szerep juthat.