A szűk terápiás indexű gyógyszerek (narrow therapeutic index drugs, NTI drugs) az adagolás szempontjából kritikus készítmények (critical dosage drugs, CDD) részhalmazát alkotják. Jellegzetességük, hogy a terápiás válasz eléréséhez szükséges medián plazmakoncentráció, valamint a medián toxikus plazmakoncentráció közötti tartomány relatíve keskeny. E készítmények esetében az automatikus helyettesíthetőség a forgalomba hozatali engedélyezéshez kapcsolódóan igazolt bioekvivalencia dacára sem áll fenn egyértelműen. Cikkünk egyfelől bemutatja, hogy a szűk terápiás index milyen módon korlátozza a támogatáspolitika eszköztárát, másfelől arra fókuszál, hogy a referenciaárazás - mint kiemelten gyakori és fontos támogatáspolitikai technika - alkalmazása milyen közvetlen és közvetett költségeket okoz a szűk terápiás indexű készítményekkel folytatott terápiában. A költségvonzatok illusztrálására a szervtranszplantációt követő szöveti rejekció (szervkilökődés) területét, ezen belül is az egyik leggyakrabban használt szűk terápiás indexű hatóanyagot, a tacrolimust választjuk, becslést adva a terápiaátállítás során fellépő járulékos egészségügyi kiadások nagyságrendjére. Szűk közgazdasági szemléletben a finanszírozónak ezeket a költségeket kell összemérnie a potenciálisan elérhető megtakarítással akkor, amikor a szűk terápiás indexű készítmények esetében a referenciaárazás alkalmazásáról dönt.