Bevezetés. Irodalmi adatok alapján feltételeztük, hogy teljes nagyér-transzpozícióban (TGA) a kóros szeptációhoz a centrális nagyerek rugalmasságának csökkenése társul. TGA-ban fellépő gyakori késői szövődmények az arrhythmiák és következményes hirtelen szívhalál (SCD), azonban mechanizmusuk nem ismert. A csökkent baroreflex-érzékenység (BRS) a SCD független prediktora, amelyet befolyásol a baroreceptor érterületek rugalmassága. Célkitűzés. Megvizsgáltuk tehát, hogy (i) az a. carotis rugalmassága csökkent-e, (ii) a baroreflex funkciója sérült-e, és (iii) van-e összefüggés közöttük TGA-ban. Módszerek. 32 Senning-műtött TGA beteget (13+-3 év) és 32 korban és nemben egyeztetett kontrollalanyt vizsgáltunk. Meghatároztuk az a. carotis disztenzibilitási koefficiensét (DC) falmozgást követő ultrahanggal és tonometriával. A BRS-t EKG és vérnyomás regisztrátumokból spontán (BRSseq) és farmakológiai (BRSPhe) módszerrel határoztuk meg. Eredmények. A DC jelentősen alacsonyabb volt a betegcsoportban a kontrollcsoporthoz képest (5,6+-1,9 vs. 8,7+-2,7 10-3/Hgmm, páratlan t-teszt p<0,05), azonban a BRS nem különbözött a két csoportban (BRSSeq: 20,3+-14,7 vs. 21,7+-12,7 és BRSPhe: 19,1+-8,6 vs. 24,8+-7,2 ms/Hgmm). A DC és a BRS paraméterek között nem volt összefüggés. Következtetések. Az a. carotis elasztikus funkciója károsodott TGA betegekben, ami a fejlődési rendellenesség részét képezheti. A merevebb baroreceptor érterület azonban nem eredményezte a baroreflex funkció sérülését. A születés óta fennálló csökkent baroreceptor-stimulust feltehetőleg kompenzálja a baroreflex kialakításában résztvevő központi idegrendszeri struktúrák plaszticitása.