Bevezetés: a droghasználattal kapcsolatos kutatások egy tekintélyes része a népegészségügyi következményeik miatt külön tárgyalja a droghasználati tranzíciókat. A drogváltás elbeszélésének folyamata az aktív döntéshozást állítja a középpontba, kiegészítve a szereplők mentális folyamataival. A "kockázati környezet" fogalmával a tranzíciós narratívák társas-társadalmi kontextusba ágyazódnak. Módszerek: A középső-józsefvárosi mikroszegregátumban (Budapest, VIII. kerület) a Kék Pont Alapítvány Kontakt programjában 2010-ben a regisztrált kliensek száma 2066 fő volt. A vizsgált személyek a Kontakt program keretében működő tűcsere-programból kerültek ki (2010. december-2011. február között). A vizsgálatba kerülés kritériuma az elmúlt 30 napban legalább egyszeri injekciós mefedron használat volt. 17 személlyel készült interjú. Az élettörténeti interjúkat tematikusan kódoltuk, amit addig folytattunk, amíg az új, tematikus kódok már nem szolgáltattak lényegesen új információkkal. Eredmények: Az interjúalanyok gyors hozzászokásról és intenzívebb szerhasználatról számoltak be a mefedronra váltás után, amely az injektálás gyakorisága miatt kockázatosabb. A mefedron hatása leginkább az ecstasy hatóanyagához, az metilén-dioxi-metamfetaminhoz (MDMA) és a kokainhoz hasonlítható. Az interjúkban jellegzetes mintázatként a pozitív hatások leírását követően megjelentek a mefedronhasználat negatív hatásai is. A mefedron "kockázati narratívája" az "élvezeti narratívától" szeparáltan jelent meg az interjúkban. Következtetések: Tapasztalataink szerint nem a drogpiac expanziója, hanem áttérés, átváltás, illetve párhuzamos használat jött létre a mefedronhasználattal. Ebben szerepe lehetett annak, hogy a heroin hatóanyagtartalma és hozzáférhetősége csökkent, ezzel párhuzamosan a mefedron hozzáférhetősége jelentősen növekedett. A drogpiaci expanzió elmaradása a mikroszegregátum zártságával is magyarázható. Az eredmények a drogváltás népegészségügyi következményeire és a szakemberek megfelelő felkészítésére hívják fel a figyelmet.