Háttér információ: Az orvosképzés új kihívásokkal szembesül a XXI. században. Az orvosi ellátás minőségének javítása, az exponenciálisan növekvő kutatási eredmények, új technológiák oktatásba illesztése a képzési módszerek változtatását és eredményeinek mérését tette szükségessé Észak Amerikában. E tudományos közlemény célja az észak amerikai orvosképzés módszereinek és eredményeinek a vizsgálata és összefoglaló leírása. Módszerek: A tudományos irodalom kutatása az interneten, Pub Med/Medline web oldalakon történt, a következő kulcs szavak használatával: orvosképzés, közegészségügyi oktatás, készségek, szakorvosi jogosítvány és megújítása, a legmagasabb szintű tudományos eredményeken alapuló gyógyászat. A cikkek elsődleges kiválasztása címük és a hozzájuk tartozó összefoglaló tartalmának az áttekintésével kezdődött. Az így megtartott cikkek további szelekciója azok in extenso áttanulmányozásával folytatódott, kiválasztási (inclusion criteria) és kizárási (exclusion criteria) feltételek alkalmazásával, a véglegesen kiválasztottak értékelésére. A legmagasabb szintű tudományos bizonyíték alkalmazási módszereinek megfelelően, a legjobban e cikk témájába vágó közlemények lettek felhasználva. Eredmények: Az irodalmi áttekintés négy fő irányzatot tárt fel az amerikai orvosképzésben: az orvosi probléma központú tanulást (problem-based learning); az oktatás végeredményére koncentráló oktatási módszert (outcome-based learning); a legújabb kutatási bizonyítékok (évidence-based medicine) oktatását; és a legújabb oktatási technológiák alkalmazását. Az orvosi probléma központú oktatás eredményesnek és népszerűnek bizonyult az elmúlt évtizedek során. Alacsonyabb bukási arányt (2,1%) eredményezett az ezzel a módszerrel tanuló hallgatóknál az Amerikai Egyesült Államok orvosi license vizsga első lépcsőjén (alaptudományok), a hagyományos, tantárgyakon alapuló képzésben résztvevő hallgatók bukási eredményeihez hasonlítva (6.25%) ugyanazon a vizsgán. A probléma-központú módszerrel oktatott hallgatók hasznosnak ítélték meg a komplex klinikai gondolkodás kialakítását, míg a hagyományos, tantárgyakon alapuló oktatás hallgatói úgy ítélték még, hogy a tanrend a memorizálásra helyezte a fő hangsúlyt. A jelenlegi orvosképzés az oktatás kimenetelére koncentrál. Hat szakmai alapkészség kialakítása és ennek demonstrálása a cél ezzel az oktatási módszerrel, ami egyben a diploma megszerzésének a feltétele is, a kötelező, standardizált vizsgák letételén túl. A legújabb és legmagasabb rendű tudományos bizonyítékok alkalmazásának oktatása és alkalmazása fontos része az amerikai orvosképzésnek. Ez szükségessé teszi a jártasságot a kutatási módszerekben és készségeket a tudományos szakirodalom kritikus értékelésében. Új oktatási technológiák alkalmazása, úgymint komputerizélt szimulációk, standardizált "betegek" és az interneten elérhető oktatási és továbbképzési módszerek teszik az orvosképzést hatékonyabbá. Meghatározott készségek kialakítása a célja a népegészségügyi szakember képzésnek is. Az exponenciálisan növő kutatási eredmények új lehetőségeket és felelősséget jelentenek a népesség egészségének javításában. A népegészségügyi szakorvoknak szakmai meghatározó szerepe van e téren. Szakvizsgájuk tíz évenkénti megújítása szükséges, a szakorvosi kepésítéssel járó előjogok megtartásához. Következtetések: A magas színvonalú orvosképzés elősegíti a betegellátás javítását. A jelenleg még megoldásra váró oktatási és gyakorlati problémák további, szakszerűen tervezett oktatáskutatást igényelnek, a rövid- és hosszú távú oktatási eredményeket is ismerve, a gyógyítás kimenetelének javítása érdekében.