Földünk lakossága körében mértékadó epidemiológiai felmérések alapján a 2010. évben a 20-79 éves korosztályban 285 millió cukorbeteg volt. 2030-ra e szám - a növekedés ütemét figyelembe véve - 439 millióra nő. Közismert, hogy a diabéteszes személyek 90%-a a 2-es típusba sorolható. A diabétesz prevalenciája is változik, így a 2010. évi globális 64%-ról 2030-ra várhatóan 7,7%-ra nő. A fejlődő országokban (Kína, India, Afrika) a felnőtt cukorbetegek prevalenciája 69%-kal, míg a fejlett társadalmakban 20%-kal emelkedik a fenti időszakban (1). Európában jelenleg 55 millió cukorbeteg él, 2030-ra 66 millióra nő a diabéteszes népesség (2), ha nem sikerül megállítani az elhízás és cukorbetegség járványszerű terjedését (diabesity). Magyarországon a közelmúltban elvégzett reprezentatív felmérés eredményei alapján a 20-69 éves korosztályban 7,47% volt a cukorbetegség előfordulási gyakorisága. A cukorbetegség kórfejlődése a korai jelektől a manifeszt kórkép kialakulásáig évekig, akár évtizedekig tarthat. Régóta állnak rendelkezésünkre klinikai megfigyelések a cukorbetegséget megelőző szénhidrátanyagcsere-zavarok, az emelkedett éhomi vércukorszint (IFG), a csökkent glükóztolerancia (IGT), és a metabolikus szindróma (MS) szerepéről, így lehetővé válhat a diabétesz korai felisme-rése és egyértelműek a megelőzés népegészségügyi feladatai is. A hazai reprezentatív szűrés eredményei alapján a 20-69 éves populációban az IFG gyakorisága 4,88%-nak (súlyozott gyakoriság 4,39%) adódott. A metabolikus szindróma hazai előfordulásáról reprezentatív szűrővizsgálat eredményei tudósítanak: 20-69 éves populációban nők körében a gyakoriság 24,1%, férfiak körében pedig 26,0% volt (ATP-III kritérium alapján).