Számos kutatásról olvashatunk a nemzetközi szakirodalomban az organikus és a funkcionális diszfóniával kapcsolatosan, amelyek azt elemezték, hogy a) milyen akusztikai és/vagy percepciós beszédjellemzőkkel írható le a beszédterápia hatékonysága, b) melyik terápiatípus milyen mértékben segíti a beteg beszédgyógyulását, c) milyen különbségek jellemezik az egyes diszfóniatípusokban elérhető hatékonyságot. A jelen kutatásban 15 (funkcionális, illetve organikus) diszfóniás nőbeteg terápiáját követtük nyomon. A terápia hagyományos beszédgyakorlatokból állt, tapasztalt beszédterapeuta végezte, heti egy alkalommal dokumentáltuk a betegek adatait (életkor, foglalkozás, kórtörténet, beszédszokások) és más lehetséges befolyásoló tényezőket. Hangfelvételeket készítettünk az egyes beszédtréningek alkalmával a hangterápia előtt és után. A felvételeken akusztikai méréseket végeztünk a Praat programmal vizsgáltuk a harmonicitás-zaj viszonyt, a jitter és a shimmer értékeit, valamint az átlagos alaphangmagasságot. Szubjektív módszerrel is minősítettük az első terápia előtt és a negyedik terápia után rögzített hangfelvételeket. Statisztikai elemzéseket (t-próba, MANOVA) végeztünk az SPSS program segítségével. Az eredmények igazolták a hangminőség pozitív változását. Szignifikáns javulást mutattunk ki a zönge periodicitásának tekintetében, ugyanakkor az egymást követő terápiás alkalmak között olykor visszaesést is tapasztaltunk. A kezdeti terápia hatékonysága nagymértékben beszélőfüggőnek bizonyult.