Célkitűzés: A szaruhártya Langerhans-sejtjeinek (LS) vizsgálata rheumatoid arthritisben (RA) és az eredmények összevetése az alapbetegség kezelési stratégiájával. Betegek és módszerek: Huszonkét, rheumatoid arthritisben szenvedő beteg (RA csoport, átlagéletkor: 56,8+-11,2 év) és 18 kontrollszemély (átlagéletkor: 60,8+-8 év) bevonásával végeztük vizsgálatainkat. A betegcsoportot az alapbetegség kezelésének függvényében további két alcsoportra - RA (b) (biológiai terápia) és RA(k) (konvencionális DMARD = betegségmódosító terápia) - osztottuk. Konfokális comeamikroszkóppal (HRT II RCM) mind a centrális comeaterületen, mind a limbus közelében VI ó-nál felvételeket készítettünk, majd a berendezés saját félautomata programjával elemeztük a képeket: az LS sűrűségét és a morfológiáját (LSM) értékeltük. Eredményeinket Mann-Whitney-féle II-teszt és Spearman korrelációs statisztikai módszerekkel vizsgáltuk. Eredmények: A comea centrumában az LS-sűrűség az RA betegcsoportban (57,98 +-63, 48/mm2) szignifikánsan nagyobb volt, mint a kontrollcsoportban (26,84 +-39,47/mm2; p =0,041). Az RA (b) csoportban a kontrollcsoport átlagos centrális LS-sűrűségének háromszorosát tapasztaltuk (78,56+-83,05/mm2; p=0,019), míg az RA(k) csoportban ez az érték 46,22+-49,47/mm2 volt (p =0,202). A kontroll- és az RA (b) csoport között szignifikáns különbség mutatkozott a centrális LSM (p = 0,008) értékben is. A két RA-s betegcsoport összehasonlításakor nem tapasztaltunk szignifikáns különbséget a vizsgált paraméterekben. Következtetések: A Langerhans-sejtek jelenléte a comea centrumában rheumatoid arthritis betegségben a comea aktív részvételét jelentheti a szisztémás immunfolyamatokban. A szisztémás tumor nekrózis faktor alfa (TNF-a) gátló terápia comealis Langerhans-sejtekre kifejtett migráció- és maturációgátló hatása elmaradhat a konvencionális DMARD-kezeléssel elért eredményektől.