Célkitűzés: Különböző citokinek könnybe történő szekréciójának összehasonlítása perforáló kontralaterális autokeratoplasztika (AKP) és allokeratoplasztika után. Betegek és módszerek: AKP után könnymintát gyűjtöttünk két betegtől. Műtét után 1 évvel az autograft az "A" beteg esetében tiszta, a "B" beteg esetében parciálisan dekompenzált volt. Kontrollként 10 beteg komplikációmentes allograftja szolgált. A könnymintákban áramlási citométerrel mértük meg az IL-1/ß, IL-6, IL-8, IL-10, IL-13, IL-17, IL-18, TNF-a, INF-y, IP-10 és RANTES koncentrációját. A kontrollok citokinadataira empirikus trendvonalat illesztettünk. Eredmények: Az "A" betegnél az IL-1/ß, IL-10, IL-13, IL-17 és INF-y koncentrációja a trendvonal alatt, a "B" betegnél a fölött volt. Az IL-6, IL-8 és RANTES koncentrációja az "A" betegnél többnyire a trendvonal alatt, a "B" betegnél többnyire a fölött volt. Az IP-10 koncentrációja az "A" betegnél a trendvonal fölött, a "B" betegnél az alatt volt. Következtetések: A citokinkoncentrációk komplikációmentes AKP esetében jelentősen különböznek az allokeratoplasztikán átesett kontrollokétól. Komplikált AKP esetében azonban az allokeratoplasztikához hasonló citokinváltozásokat tapasztaltunk, ami bizonyítja, hogy az allogenetikus reakció nem az egyetlen faktor, mely a citokinszekréciót befolyásolja.