Bevezetés: Az artroszkópos elülső keresztszalag (LCA) - pótlás után a sebészek jelentős része alkalmaz, kisebbik része nem alkalmaz ízületi drént. A hazai irodalomban nincs arra vonatkozó adat, hogy valóban szükséges-e, és ha igen, mik az előnyei a posztoperatív intraarticularis drén alkalmazásának. Cél: Artroszkópos LCA-pótlás utáni intraarticularis drén-használat szükségességének vizsgálata. Módszer: Prospektív, randomizált tanulmányunk során összesen 30 LCA-pótlásra érkező betegünknél randomizáltan alkalmaztunk illetve nem alkalmaztunk intraarticularis szívó drént 2012 február és április között végzett műtétek során. Mindkét csoport műtéteit egy sebész, azonos technikával végezte. A két csoport betegeinek átlagos életkora, az oldaliság, a csontfuratok mérete hasonló eloszlást mutatott. Minden esetben egycsatornás, transtibialis műtéti technikával végeztük a beavatkozást, négyszerezett hamstring-ín autograftot (kétszerezett semitendinosus valamint gracilis inakat alkalmazva) használtunk. Az adatokat praeoperatívan, posztoperatívan a műtőben, az első, második és hetedik napokon, majd a harmadik és a hatodik posztoperatív hetekben rögzítettük. Feljegyeztük a drain közvetítésével a palackba ürülő vér mennyiségét. Vizsgáltuk az ízületi duzzanat mértékét, a fájdalomszintet és a fájdalomcsillapító igényt valamint a hatodik hét végén a térdízületek mozgásterjedelmét. Eredmények Az első két napban a drén-1 ellátott csoport tagjai több fájdalomról panaszkodtak (VAS drén: 4,9, nem-drén: 3,8), több fájdalomcsillapítót igényeltek. A posztoperatív haemarthros mértéke a két csoportban Coupen és Yates módszerével vizsgálva nem mutatott szignifikáns különbséget. A drenált csoportban átlagosan 26 ml sanguis ürült a palackba. A posztoperatív harmadik és hatodik héten nem volt különbség a két csoport között a haemarthros és fájdalom mértéke valamint az elért mozgásterjedelmet illetően. A betegek a műtéttel kapcsolatos előzetes félelmek valamint posztoperatív legkellemetlenebb élményként a drén eltávolítást jelölték meg. A vizsgált időszakban egyik csoportban sem alakult ki korai posztoperatív szövődmény. Következtetés: Tanulmányunk során a haemarthros mértékében nem találtunk szignifikáns különbséget a két csoport között, az első két posztoperatív napon a fájdalom szintje drén alkalmazása mellett jelentősen magasabb volt. Punkcióra egyik csoportban sem volt szükség. A drain használata beteganyagunkban az elért mozgásterjedelmet nem befolyásolta. Kíméletes műtéti technika és megfelelő tapasztalat mellett az intraarticularis posztoperatív drén használata hamstring-ín grafttal végzett LCA-pótlás esetén nem feltétlenül indokolt.