BEVEZETÉS - A magas tibiaosteotomia (MTO) régóta alkalmazott módszer a medialis térdarthrosis műtéti kezelésében, ugyanakkor a műtét után változhat a ligamentum patellae hossza (LPH) és a tibia ízfelszínének posterior inklinációja (TPI), ami befolyásolhatja a térd biomechanikáját és technikai nehézségeket okozhat az MTO totális térdprotézisre történő konverziója közben. BETEGEK ÉS MÓDSZEREK - 52 térd radiológiai vizsgálatát végeztük el az oldalirányú röntgenfelvételeken a műtét előtt, valamint a kombinált magas tibiaosteotomiát követően a 10. posztoperatív héten és az 5. posztoperatív év végén. E műtét során az ízületi réstől 2 cm-rel distalisan végzett proximalis osteotomia után lateralis bázisú éket távolítunk el, amelynek csúcsa a tibia condylusainak centrumában végződik (félék). A tibia distalis részét valgus pozícióba hozzuk, majd a fél éket a medialisan megnyíló résbe helyezzük. A műtét előtt és után mértük az LPH-t az lnsall-Salvati-index (ISI) meghatározása révén, valamint a Dejour-Bonnin-módszer szerint a TPI-t. EREDMÉNYEK - Az I51 nem változott szignifikánsan az első 10 posztoperatív hét folyamán, valamint a 10. poszt-operatív hét és az 5. posztoperatív év között. Az első öt posztoperatív év folyamán az ISI az esetek 65%-ában változatlan maradt. A TPI nem változott szignifikánsan az első 10 posztoperatív hét folyamán, valamint a 10. posztoperatív hét és 5. posztoperatív év között. Az első öt posztoperatív év folyamán a TPI az esetek 50%-ában változatlan maradt. KÖVETKEZTETÉS - A kombinált tibiaosteotomia után az ISI- és TPI-értékek relatíve kis mértékben változtak, de ezek a változások feltehetőleg nem okoznak klinikailag jelentős biomechanikai módosulásokat és technikai nehézségeket az MTO totális térdprotézisre történő konverziója közben.