Hyperinsulinaemia - inzulinrezisztencia, glukózintolerancia és policisztás petefészek-szindróma / Tamás Gyula, Kerényi Zsuzsa, Tabák Gy. Ádám
Bibliogr.: p. 84-85. - Abstr. hun.
In: Nőgyógyászati Onkológia. - ISSN 1219-9079. - 2011. 16. évf. 3. sz., p. 80-85. : ill.
A policisztás petefészek-szindróma a fogamzóképes korú nők körében az egyik leggyakoribb endokrin anyagcsere-betegség, amely inzulinrezisztenciával és hyperinsulinaemiával társulhat. Az inzulinrezisztencia mind a zsírszövetben, mind a vázizmokban megfigyelhető. A hyperinsulinaemiát emelkedett androgén és csökkent szexhormonkötő globulinszint kíséri. Az asszonyokban az inzulinrezisztencia anyagcsere tünetei - túlsúly, elhízás, a derékkörfogat növekedése, lipideltérések - is megfigyelhetők. Az inzulinrezisztencia nem része a kórismézési ismérvek rendszerének, így külön vizsgálatot nem igényel. Mivel a policisztás petefészek-szindrómában szenvedő asszonyok között gyakoribb a metabolikus szindróma, nagyobb a szív- és érrendszeri betegségek kockázata, valamint a kóros glukóztolerancia és a cukorbetegség kialakulásának a veszélye az életük későbbi szakaszában, ezek jellemzőinek klinikai és biokémiai vizsgálata indokolt. A szénhidrát-anyagcsere állapota (ismételt) cukorterheléses vizsgálattal követhető, kóros esetben életmód-változtatás és testsúlycsökkenés javasolt; ez egyben az inzulinérzékenységet is javítja.