A csontátépülés megfelelő szintjét az oszteoklasztok és az oszteoblasztok kiegyensúlyozott működése biztosítja. A menopauza utáni hirtelen hormonális változás során ez az egyensúly felborul, és kórosan fokozott csontvesztés, valamint következményes fokozott csonttörési kockázat alakul ki. A csontfelszívódást elsősorban a RANK ligand szabályozza, amelynek kulcsszerepe van az oszteoklasztok érésében, működésében és túlélésében. A RANK ligand gátló denoszumabbal folytatott III. fázisú klinikai vizsgálatokban a denoszumab kezelés placebóval szemben szignifikánsan csökkentette az új csigolyatörések, csípőtáji törések és nonvertebrális törések előfordulását. Ezen felül placebo- és alendronát-kezeléshez viszonyítva szignifikánsan emelte a lumbális gerincen, a teljes csípőtájon és az orsócsont disztális 1/3-án mért csont ásványianyag-sűrűséget és szignifikánsan csökkentette a csontanyagcsere markereinek szintjét. Ezek alapján a denoszumab kezelés egy hatékony új terápiás lehetőség a posztmenopauzális oszteoporózis kezelésére.