"Fogyatékosság"-ról az emberiség létezése óta tudunk, beszélünk róla, próbáljuk kezelni, de a sérült emberekkel és a családjukkal történő foglalkozás igazán a XX. században vált világméretű kérdéssé. A róluk alkotott képet, a hozzájuk fűződő viszonyt kezdetekben transzcendentális felfogás és erős patemalizmus jellemezte, később a medikális dominancia volt jellemző, majd a XX. században az esélyegyenlőségre törekvő változások nyitották meg az utat napjaink lehetőségeihez. A tanulmány az egyes korszakok legfontosabb történésein kalauzolja végig az olvasót, korszakonként kiemelve a sérült emberek egészséges fejlődéséhez szükséges körülmények megteremtésének lépéseit. Napjainkhoz eljutva a szerzők hangsúlyozzák, hogy közel sem értünk az út végére, az egészségfejlesztéssel foglalkozó szakemberek számára is maradt bőven szakmai tennivaló.