Félve kezdek megint a szakmai felelősségbiztosításról írni, mivel az elmúlt évtizedben már szinte mindent leírtunk. A baj az, hogy tíz év telt el, és csak leírtuk, javasoltuk, hogy miként kellene átalakítani, működtetni az egészségügyi szolgáltatók szakmai felelősségbiztosítását, hogy az ne egy szükséges rossz legyen - de érdemi lépés ezen a területen jogalkotók részéről nem történt. Nem vitás, az utóbbi években néhány biztosító a veszélytelen szakterületeken, illetve dominánsan a járóbeteg-ellátásban megemelte az eseti limit összegét ötmillióról tízmillióra, volt néhány egyedi formában kötött biztosítás még ennél magasabb limittel is, illetve a határon átnyúló biztosítási szolgáltatásokat kihasználva néhány külföldről működtetett hazai egészségügyi szolgáltató kötött jelentősen magasabb limittel bíró biztosítást az anyacégének országában. Ezek egyedi jelenségek, amelyek csak azt mutatják, hogy lehetne változtatni, mert lásd a biztosítási oldalon hajlandóak bevállalni a magyarországi jelenlegi helyzetnél sokkal kedvezőbb szolgáltatói feltételeket, de a tény az, hogy az egészségügyi szolgáltatók domináns többsége egy ellenük kártérítés iránt indított perben nagyrészében saját maguk fizetik a kártérítést, és érdemi segítséget a biztosítójától sem anyagi, sem jogi, sem szakértői területen nem kapnak. Közhely, de tény, hogy a remény hal meg utoljára, így néhány gondolatot most megint megpróbálok összegyűjteni, miért most és miként lehetséges, indokolt, sőt bizonyos okokból szükséges a biztosítás átalakítása.