Míg a biztosítási szektor egésze magas jövedelmezőséget produkálva az elmúlt évtizedben "jól teljesített", az egészségbiztosítási ágazat teljesítménye nem tekinthető sikertörténetnek. A 2009. évi 910 ezer db önálló baleset- és betegségbiztosítási, azaz egészségbiztosítási szerződés a teljes biztosítási szerződésállomány 7,3%-át tette ki. Ezen belül az önálló betegségbiztosítások száma mindössze 60 ezer db volt. Tulajdonképpen az elvetélt egészségügyi reform előtti trend folytatódott. Sem a polgárok, sem a foglalkoztatók, sem az üzletkötők, sem maguk a biztosítók nem gondolták azt, hogy egészségbiztosítással kéne foglalkozniuk, venniük, illetve azzal rendelkezniük, vagy eladniuk. De az állam sem fordult e forrás felé. A magánszemélyek vagy a kifizetők biztosítási kiadásaira (a kifizetők által viselt balesetbiztosítás, valamint a teljes munkaképtelenségre szóló betegségbiztosítás díját kivéve) nincs semmiféle pénzügyi preferencia, és nincsenek ilyen biztosításokra szóló állami feladat-átruházások sem.