A hirtelen halál viszonylag ritka sportolókban, azonban így is 2-4-szer gyakrabban fordul elő az azonos korú, nem sportoló fiatalokhoz képest. Bizonyos adatok szerint ezen nem várt tragédiák okai gyakran a szívizom repolarizációs zavarai. Jelen munkánkban 46 személynél vizsgáltuk a proarrhythmiás faktorokat és a korai repolarizációs szindróma gyakoriságát. A vizsgálatok két lépésben történtek. Először kétdimenzionálisan irányított M-mód echokardiográfia segítségével határoztuk meg a balkamra izomtömegét. Második lépésben egy 12 elvezetéses nyugalmi EKG-t végeztünk a QT-diszperzió, a transmurális diszperzió és a pulzusszám mérésének, valamint a korai repolarizációs szindróma előfordulási gyakoriságának meghatározására. Az állóképességi sportolók QT-diszperziója szignifikánsan magasabb volt, mint a nem edzetteké és a labdajátékosoké. A transmurális diszperzió nem különbözött az egyes csoportok között. Pozitív korreláció mutatkozott a QT-diszperzió és a balkamra izomtömege között (r=0,56), negatív korreláció volt a pulzusszám és a QT-diszperzió között (r= - 0,36). A vizsgált sportolókban a korai repolarizációs szindrómára utaló EKG-jelek az esetek több mint 50%-ában voltak megfigyelhetőek, a nemedzett csoportban ezek gyakorisága alig volt több mint 30%. Eredményeinkből arra következtethetünk, hogy a rendszeres fizikai aktivitás növeli a QT-diszperzió értékét nyugalomban, mely alapjául szolgálhat a reentry típusú arrhythmiák kialakulásának.