Az elmúlt négy évtizedben az emlőmegtartó műtét és a teljes maradék emlő sugárkezelése általánosan elfogadottá vált a korai (0-I-II. stádiumú) emlőrák kezelésére. A mammográfiás szűrések bevezetésével jelentősen nőtt a jobb prognózisú emlődaganatok aránya. Ez a változás az újonnan felfedezett emlőrákok prognosztikai jellemzőiben új lehetőségeket nyitott a klinikai kutatás számára az egyénre szabott sugárterápiás protokollok keresésére. Számos kutatócsoport vizsgálta az akcelerált (részleges vagy teljes) emlőbesugárzás hatékonyságát, ami a korai emlőrák sugárkezelésének új kezelési paradigmájává vált. Mások a betegek olyan alcsoportjait próbálták meghatározni, akiknél a radioterápia emlőmegtartó műtét után is biztonsággal elhagyható. Az utóbbi időben a molekuláris génexpressziós vizsgálatok segítségével lehetőség nyílt a lokoregionális recidívák prognosztikai és prediktív markereinek feltérképezésére. A szerzők ezeknek a vizsgálatoknak az eredményeit foglalják össze a korai emlőrák szervmegtartó műtétje utáni sugárkezelés egyéni kockázatra szabott lehetőségeinek kiemelésével.