A tanulmány célja, hogy bemutassa a metaforahasználat néhány jellemző jegyét afáziás és egészséges személyeknél. Elsősorban arra voltunk kíváncsiak, hogy az afáziás személyek milyen metaforákat használnak saját nyelvi sérülésük megítélésére. Ugyanakkor azt is vizsgáltuk, hogy milyen metaforák segítségével ítélik meg az afáziások nyelvi sérülését az egészséges személyek. Metódus: egy mondatkiegészítéses feladatban a vizsgálat résztvevőinek az alábbi mondatot kellett befejezniük: Az afáziás ember olyan, mint egy/a... Az afáziás személyektől azt kértük, hogy rajzolják le a válaszukat, az egészségesektől pedig, hogy írásban válaszoljanak. Eredmények: jelentős eltéréseket találtunk a két csoport válaszai között. A súlyos nyelvi zavaruk ellenére az afáziás személyek sok esetben beszédük javulását hangsúlyozták. Úgy ábrázolták a nyelvi sérülésüket (saját magukat), mint egy elromlott tévét vagy egy függőleges vonallal két részre osztott személyt. Az egészséges személyek válaszai viszont olyan metaforákat tartalmaztak az afáziás személyre vonatkozóan, mint a beszélni tanuló gyerek vagy az árnyék nélküli fa. Következtetés: a módszer hozzásegíthet az afáziások szükségleteinek, vágyainak jobb megértéséhez, ami elengedhetetlen feltétele a sikeres nyelvi terápiának.