A D-vitaminnak a malignus folyamatok előfordulásával, illetve a daganatos mortalitással szembeni védő hatása számos daganat (prostata, colon, tüdő, pancreas, endometrium, emlő, bőr) esetében ismert. A megfelelő D-vitamin-ellátottság jelentősége az onkohematológiában a közelmúltban került előtérbe. A szerzők a D-vitamin-háztartással és a D-vitamin-hiányállapottal kapcsolatos ismeretek rövid összefoglalását követően a D-vitamin-elégtelenség és a hematológiai daganatos megbetegedések kapcsolatát elemezték. A D-vitamin hatására in vitro a myeloid progenitorok monocytákká differenciálódnak. A myelodsyplasia szindrómában, illetve akut leukaemiás betegekben a D-vitamin differenciációt indukáló hatása in vivo nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, itt a fő kutatási irány újabb, a szérumkalcium szintet kevésbé növelő D-vitamin-analógok kifejlesztése. Epidemiológiai adatok szerint azonban úgy tűnik, hogy a megfelelő D-vitamin ellátottság védő hatású egyes onkohematológiai betegségekkel, pl. lymphomákkal szemben, illetve egyéb daganatos mortalitás szempontjából. Vizsgálati eredmények már korábban is utaltak arra, hogy a napfény-expozíció csökkenti a non-Hodgkin lymphomák kialakulásának kockázatát. Non-Hodgkin lymphomák esetében fordított összefüggést találtak a 25(OH)D3-vitamin szintje és a lymphoma kialakulásának kockázata közt is. Krónikus lymphoid leukaemiás betegekben a kezelés megkezdéséig eltelt idő és az össztúlélés is rövidebb volt a D-vitamin-elégtelenségben szenvedők körében. Diffúz nagy B-sejtes lymphomás betegek esetén pedig azt észlelték, hogy a kisebb 25(OH) D3-vitamin-, illetve 1,25(OH)2D3-szintű betegek csoportjában az eseménymentes és az össztúlélés rövidebb volt. Az eredmények ráirányítják a figyelmet arra is, hogy a szérum 25(OH)D3-vitamin-szintjének onkohematológiai betegek esetében is prognosztikai jelentősége lehet. Tisztázatlan azonban, hogy az alacsonyabb D-vitamin-szintek és a kedvezőtlenebb kimenetel között ok-okozati összefüggés áll-e fenn. Klinikai kutatások dönthetik csak el, hogy D-vitamin-hiányos, illetve D-vitamin-elégtelenségben szenvedő leukaemiás, illetve lymphomás betegekben a D-vitamin-szintek normalizálása növeli-e a progressziómentes és/vagy teljes túlélést.