"Jobb egészségesnek lenni, mint betegnek vagy halottnak. Ez a kezdete és a vége a preventív medicina mellett szóló valódi érvnek. És ez elég is." írta Geoffrey Rose 1992-ben a Strategy of Preventive Medicine című könyvében. Talán ennek egyre szélesebb körű felismerése vezetett és vezet a prevenció elveinek egyre több kolléga által történő elfogadásához és alkalmazásához. Napjainkra már megszoktuk, hogy a tekintélyelvű és tapasztalati gyógyítás helyett a bizonyítékokon alapuló medicina határozza meg a munkánkat. A számtalan nagy klinikai vizsgálat eredményeit szakértői társaságok foglalják össze, szintetizálják, és az általuk összeállított kezelési irányelvek alapján kellene dolgoznunk. Egy olyan generalizált betegség, mint az ateroszklerózis kezelésével több diszciplina is foglalkozik, mert a koszorú-, az agyi és a perifériás erek szűkületei, bár egy tőről fakadnak, különböző szakterületek orvosai kezelése alatt állhatnak, és rendkívül bonyolulttá tenné a helyzetet, ha minden szakág különböző irányelveket adna ki. Az evidenciák klinikai vizsgálatai ugyanazok lehetnek, de a hangsúlyok, egyes definíciók, a kezelési határértékek eltérhetnek. A magyar orvosok szerencséje, hogy az immáron V. "megegyezése" előtt álló konferencia 17 hazai társaság konszenzusán alapul, így elkerülhető a dilemma és feszültség, hogy melyiknek az elveit kövesse. Eltérhetnek továbbá nem csupán az egyes szakágak, hanem a magyar és az európai ajánlások is, sőt az amerikai társaságok irányelvei sok területen meghatározó etalonként szerepelhetnek. Tulajdonképpen annak sokkal kisebb a jelentősége, hogy a munkánk során melyik ajánlás elvei alapján dolgozunk, mint annak, hogy a benne leírtakat pontosan betartsuk.