A rheumatoid arthritis (RA) kezelésének mára már megvannak a nemzetközileg kidolgozott kezelési algoritmusai, de a krónikus synovitises betegek ellátása olykor nehézségekbe ütközik. Előrehaladott állapotban a krónikus arthritis kifejezett synovium és porclézióval jár, mely klinikailag fájdalomban, duzzanatban és az ízületek mozgáskorlátozottságában nyilvánul meg. A non-szteroid, illetve szteroid adásával, bázisterápiával, biológiai-szerekkel a betegség általában hatékonyan befolyásolható, de a perifériás ízületek kiegészítő beavatkozásokat igényelhetnek. A repair-mechanizmus és a másodlagos fibrosis csak erőteljes synovium-eltávolítással (synoviorthesissel, synovectomiaval) idézhető elő. A radiosynoviorthesis (RSO) egy költséghatékony és minimális hospitalizációval járó módszer, melynek során radioaktív kolloidokat adunk be az ízületi üregbe. Az RSO módszertanát és klinikai eredményeit tekintjük át, érintve a leggyakrabban alkalmazott nukleotidokat, illetve néhány nagy meta-analízis következtetéseit.