A VEGF, az angiopoietin-1, angiopoietin-2 (Ang-1, Ang-2) és receptoruk a Tie2 fontos szerepet játszik mind az fiziológiás, mind pedig a patológiás angiogenezisben. Jelen dolgozat célja az volt, hogy megvizsgálja a fenti angiogén faktorok szerepét a húgyhólyagrák kialakulásában és progressziójában továbbá, hogy mérlegelje azok prognosztikai értékét. Összesen 113 húgyhólyagrákos, valamint öt nem tumoros megbetegedés miatt operált beteg fagyasztott szövetmintáiban vizsgáltuk a fenti gének expresszióját reverz transzkripciót követő valós idejű PCR technika segítségével. Az eredményeket a klinikopatológiai paraméterekkel, valamint a betegkövetési adatokkal vetettük össze. A korai (felületes, Ta) tumor mintákban szignifikánsan alacsonyabb Ang-1 (p<0,001) és jelentősen emelkedett VEGF expressziót (p=0,031) detektáltunk, mint a kontroll szövetekben. Az Ang-2 és a Tie2 esetében nem találtunk jelentős eltérést a normálhoz képest. A multivariancia analízis tanúsága szerint a magas Ang-2 expresszió a recidívaképződés független rizikó faktora hazard ratio [HR]=10,18, 95% CI 2,69-38,49, p<0,001), a Tie2 magas expressiója pedig független és kedvező prognosztikus jel mind a metasztázisképződés (HR=0,31, 95%CI 0,11-0,89, p=0,029), mind pedig a tumorfüggő halálozás tekintetében (HR=0,25, 95% CI 0,10-0,62, p=0,003). A fenti eredmények egy erős angiogén stimulus jelenlétét mutatják húgyhólyagrákban. Ez a proangiogén szignál különösen a betegség korai stádiumában (Ta) látszik erőteljesnek, a progresszó során pedig fokozatosan gyengül. Az Ang-2 és a Tie2 prognosztikus markerként értékes segítséget nyújthat a húgyhólyagrák várható viselkedésének előrejelzésében.