A szerző egy huszonhat éves, pszichoszomatikus panaszokkal, életvezetési és identitásproblémákkal küzdő nő 200 órás pszichodráma csoportban történő pszichoterápiáját ismerteti. Leírja a vezetőtársával, Vikár Andrással együtt alkalmazott, az egyéni és a csoportfolyamatokra egyaránt fókuszáló módszerét, bemutatja a terápia kereteit, a terápiás szerződésben megfogalmazott alapszabályokat, az alkalmazott dramatikus játékok típusait és a csoportülések fázisait. Ismerteti a bemutatott páciens szempontjából releváns csoporttörténéseket. Beszámol a páciens élettörténetéről és tüneteiről. Nehézségeit személyiségfejlődésének "korai zárásával" magyarázza: a fiatal nő konfliktusmentes serdülőkor után éretlenül, saját, valódi részvétel nélkül "comme il faut" (ahogy kell) módon indul el a szülei, környezete által sugallt úton, anélkül, hogy ismerné saját valódi vágyait, képességeit, belső erőforrásait. A szerző bemutatja és elemzi a páciens megnyilvánulásait, viselkedését, játékait, ahogy a terápia keretei között megtalálja azt a kitüntetett teret és időt, ahol saját indíttatásait és érzéseit felismerve és követve tovább tud lépni a személyiségét integráló folyamatban. A terápia végére a páciens képessé válik arra, hogy saját kezébe vegye a sorsát: kínzó tüneteitől és kétségeitől szabadulva, önbizalmát visszanyerve családi életét megszilárdítja, és pályáját érdeklődésének megfelelően módosítja.