A hazai egészségügy megreformálásának egyik kulcsfontosságú eszköze lehet az egységes egészségbiztosítási rendszer modernizációja. Ez jelenti a forrásteremtés hatékonyságának növelését, a jogosultsági viszonyok tisztázását, a társadalombiztosítási alapcsomag egyértelmű lehatárolását, az allokációs hatékonyság javítását, a szolgáltatásvásárlás jellegének erősítését. A stratégiai szolgáltatásvásárlói szerep kialakítása tekintettel a környezeti hatások összetettségére és az egészségbiztosítási rendszerrel szembeni kihívásokra nélkülözhetetlennek tekinthető Magyarországon is. Ennek főszereplője törvényi kötelezettségeinél, szervezeti felépítése és információs rendszere alapján az OEP lehet. Az egészségbiztosító ugyanakkor igényli a támogató egészségpolitikai, a hazai módszertani megalapozó háttérintézeti (jelen esetben GYEMSZI) és akár tudományos kutatói (egészség-gazdasági, egészségpolitikai és orvostudományi képzést folytató egyetemek) bázist.