A mineralokortikoid-receptor (MR) antagonista gyógyszerek kedvező hatását bizonyító tanulmányok felhívják a figyelmet arra, hogy krónikus szívelégtelenségben és akut miokardiális infarktusban, ha az szisztolés balkamra-diszfunkcióval és klinikai szívelégtelenséggel is társul, a tartós neurohormonális aktivitásfokozódás káros hatásait csak béta-receptor-blokkolók és ACE-gátlók, vagy angiotenzin-II-receptor-blokkolók adásával nem tudjuk kielégítő mértékben csökkenteni. Az MR-ek kóros fokú aktivitása az előbbi gyógyszerekkel történő kezelés ellenére fennmaradhat, és magyarázatul szolgálhat arra, hogy a kezelés MR-antagonistákkal történő kiegészítése teljesebb neurohormonális blokádot, ezáltal további kamrafunkció-javulást és kedvezőbb klinikai hatásokat eredményez. Az MR-gátlás kedvező hatásai elsősorban a kóros kollagén-felszaporodásnak, a szívizom fibrotikus átalakulásának, s az extracelluláris mátrix remodellizációjának csökkentése révén valósulnak meg. Ezek a hatások elsősorban a bal kamra diasztolés funkciójának javulását eredményezhetik. A kamrákban a kedvezőtlen strukturális átalakulások gátlása csökkentheti az ingerületvezetés inhomogenitását, amely a hypokalaemia gyakoriságának csökkentésével és a szimpatikus tónus mérséklésével együtt fontos szerepet játszhat az MR-antagonisták antiaritmiás hatásában. Annak a kiemelkedően kedvező MR-gátló hatásnak, hogy a szisztolés diszfunkcióval társuló akut miokardiális infarktus korai szakaszában az eplerenon nagymértékben, a bal kamra szisztolés funkció csökkenésével arányosan csökkenti a hirtelen halál veszélyét, a szer korai elektromos és strukturális remodellizációt gátló hatása lehet a magyarázata.