Célkitűzés: A terápiás hypothermia (THT) a keringésmegállást elszenvedett, sikeresen újraélesztett betegek neurológiai kimenetelét és túlélését javító poszt reszuszcitációs (postCPR) kezelés. A hypothermia okozta reverzibilis elektrofiziológiai változások, pl. QT-intervallumok megnyúlása a malignus aritmiák kockázatát növelhetik. Kutatásunkban célul tűztük ki a THT-indukálta EKG-változások lehetséges prognosztikai szerepének vizsgálatát. Betegek és módszerek: A Semmelweis Egyetem Kardiológiai Központban kezelt 27 postCPR THT-ban részesült beteg adatainak retrospektív analízisét végeztük. Kutatásunkban a THT során a szívfrekvencia, PQ, QRS, QT és korrigált QT (QTc) intervallumok változásainak mortalitással való összefüggését vizsgáltuk. Összehasonlítottuk a normális testhőmérsékleten (NT), illetve a hűtés maximumán (32-34 °C-on, THT) regisztrált EKG-paramétereit, és a túlélésre kifejtett hatást Cox-regresszióval vizsgáltuk. Eredmények: Az egyéves túlélés 38,5% volt. Az EKG-paraméterek összevetésében, a THT vs. NT esetében mért változások: frekvencia 70+-21 vs. 92+-20 1/min (p<0,001); PQ 183+-29 vs. 167+-39 ms (p=0,025); QTc 523+-65 vs. 496+-60 ms (p=0,009) volt, a QRS-szélességek nem különböztek. A THT okozta EKG-változások és a mortalitás között csak a QRS mutatott szignifikáns kapcsolatot (117+-26 ms, p=0,014, HR: 1,023, 95% CI: 1,005-1,041). A THT alatt egy betegnél jelentkezett újabb, azonnal ellátott kamrafibrilláció, de ennek hátterében nem állt sem megnyúlt QTc, sem új keletű reverzibilis ok, és fellépése a túlélést nem befolyásolta. Következtetések: Az indukált hypothermia során a vulnerábilis myocar diumon a malignus ritmuszavarok kialakulásának rizikója elméletben fokozott, de a THT alatti QT-megnyúlás nem, csak a QRS-szélesség befolyásolta a túlélést. Mind - emellett kis elemszámú vizsgálatunk eredményei szerint a THT biztonsággal alkalmazható a postCPR-kezelés során.