A vénás rendszer anatómiai és élettani szempontból egységes, de a klinikai gyakorlat a felületes és mélyvénákat érintő megbetegedéseket elkülöníti egymástól. A felületes vénás betegségek (FVB) túlnyomó többségét az alsó végtagok visszeressége és vénagyulladása teszi ki. Alapvető vénás kivizsgálás részét képezik a fizikális vizsgálat mellett az ultrahang-diagnosztika és a laboratóriumi tesztek, melyeket bizonyos esetekben speciális képalkotó eljárásokkal egészíthetünk ki (CT, MR angiographia, phlebographia, PPG). A FVB esetén általánosságban elmondható, hogy a konzervatív kezelés részeként a mielőbbi mobilizáció, a tünetek enyhítése (gyulladáscsökkentés, hűtés, venotonikum stb.) és kompressziós kezelés (rugalmas pólya, kompressziós harisnya) alkalmazása szükséges. Abszolút műtéti indikációt a sürgősséggel elvégzendő, mélyvénás beömlést megközelítő felszálló vénagyulladás, és a tervezetten végrehajtható, CEAP C3-6 tüneteit okozó, visszerességgel összefüggésbe hozható krónikus vénás elégtelenség (KVE) jelent. Kozmetikai okok és szubjektív panaszok esetén a műtéti indikáció relatív. A sebészeti beavatkozások célja (hagyományos műtéti megoldással vagy minimál-invazív módszerekkel: radiofrekvencia, lézer, cryo stb.) a vénás főtörzs kiiktatása, a mélyvénás beömlés ellátása és az oldalági tágulatok megszüntetése - ezáltal a végtag keringésének javítása. A családorvosi gyakorlatban a sürgősségi állapotok, valamint a KVE kiszűrése és gondozásba vétele a legnagyobb kihívás.