Az Epstein-Barr-virus (EBV) tulajdonságainak, az EBV-fertőzés lefolyásának, a latenciastádiumoknak, az EBV által okozott mononucleosis infectiosa (Ml) és egyéb betegségek, valamint az EBV-szerológia rövid összefoglalása után jelen cikk az EBV szerepére fókuszál két autoimmun betegségben, sclerosis multiplexben (SM) és szisztémás lupus erythematosusban (SLE). Különböző bizonyítékok, mint pl. a Ml és az SM földrajzi eloszlása közötti hasonlóság, az SM magas rizikója az Ml-n átesett emberekben, az EBV nuclearis antigénjei elleni IgG antitestek emelkedett szintje évekkel az SM első tüneteit megelőzően, az SM extrém ritkasága EBV-szeronegatívokban mutat arra, hogy a késői gyermekkorban, serdülőkorban vagy fiatal felnőttkorban bekövetkező EBV-fertőzés szerepet játszik az SM patomechanizmusában, bár az EBV-SM kapcsolat mechanizmusára vonatkozó adatok nem egyértelműek. - Számos megfigyelés mutat arra is, hogy az EBV az SLE patomechanizmusában is közreműködik, de ezek nem azonosak az EBV-SM kapcsolat bizonyítékaival, pl. az SLE nem fordul gyakrabban elő Ml után. Az SLE-sek EBV-szerológiai válasza nemcsak mennyiségileg, de minőségileg is különbözik a normál választól, az EBV-mennyiség emelkedett az SLE-sekben, és erős keresztreakció mutatható ki egyes EBV antigének és patológiailag fontos autioantigének között. Ezek a megfigyelések, valamint az EBV esetleges szerepére mutató rövidebben tárgyalt eredmények rheumatoid arthritisben és myasthenia gravisban arra mutatnak, hogy az EBV-fertőzés egyike lehet azoknak a környezeti tényezőknek, amelyek a genetikailag hajlamos egyénekben elősegíthetik egyes autoimmun betegségek kifejlődését.