A szerző összefoglalja a terheléses vizsgálatokra vonatkozó legfontosabb ismereteket. Áttekinti a fizikai terhelés hatására kialakuló fiziológiai adaptáció kérdését, tárgyalja a terheléses vizsgálat formáit, a terheléses EKG-vizsgálat indikációit, kontraindikációit, és a vizsgálat értékelésének szempontjait. A terheléses vizsgálat a funkcionális kapacitás meghatározásának objektív módszere és ebben a tekintetben egyetlen vizsgálat sem tudja helyettesíteni. A funkcionális kapacitás fontos prognosztikai tényező mind az egészséges populáció esetén, mind az ischaemiás szívbetegek megítélésénél. A myocardium-ischaemia vizsgálatakor a terheléses vizsgálat az elsőként alkalmazandó diagnosztikus módszer, optimális a diagnosztikus teljesítménye, ha a nem, az életkor és a panaszok jellege alapján az ischaemiás szívbetegség "pre-teszt" valószínűsége közepes. A terheléses EKG nem alkalmas a myocardium-ischaemia lokalizációjának meghatározására és számos körülmény befolyásolja a vizsgálat értékelhetőségét. Amennyiben a terheléses EKG vizsgálat nem kivihető, vagy értékelése kétséges terheléses képalkotó vizsgálatok (echokardiográfia, izotópperfúziós vizsgálat, cardio-CT, MR) alkalmazása jön szóba. Újabb lehetőség a képalkotó vizsgálatok kombinált alkalmazása (ún. fúziós vizsgálatok). A terheléses EKG az elmúlt 100 évben bizonyította jelentőségét az ischaemiás szívbetegek megítélésében, a myocardiumischaemia kimutatására, lokalizálására alkalmas korszerű módszerek birtokában is a mindennapi klinikai gyakorlat része maradt.