A pneumococcus okozta infekciók a legfontosabb megbetegedések közé tartoznak. Az invazív pneumococcus infekciók közé soroljuk a meningitist, a szervi lokalizációval nem járó bacteraemiát és a pneumococcus pneumóniák bacteraemiával járó formáit, ami 20-30%-ot tesz ki. A pneumococcus infekciók jelentőségét nagy számuk és magas halálozási arányuk adja. A leggyakoribb betegségtípus, a pneumónia átlagos halálozása 10%, 2 év alatti gyermekekben és idősekben 20% felett van. A pneumococcus infekciók gyakoriságát és súlyosságát fokozó rizikófaktorok: 2 év alatti és 65 feletti életkor, kísérő betegségek, mint diabétesz, krónikus szív-, tüdő-, májbetegségek, csökkent immunitású állapotok, asplenia. A fenti rizikófaktorok mellett különösen jelentős az időfaktor: a pneumónia késői felismerése, így kezelésének késése, a súlyos klinikai formák elkésett hospitalizációja, illetve intenzív osztályos elhelyezése növeli a halálos kimenetel valószínűségét. Az egyes szerotípusok különböző súlyosságú infekciókat okoznak, az itthon leggyakoribb 3-as szerotípus a legmagasabb letalitással járó szerotípusok közé tartozik. A pneumococcus vesztett antibiotikumérzékenységéből, de az aminopenicillinek, egyes cefalosporin származékok, valamint a légúti fluorokinolonok is hatékonyak. Ugyanakkor realizálnunk kell, hogy a súlyos kórképek halálozása évtizedek óta változatlan, mintegy 12%, és a terápiás sikertelenséget nem lehet az antibiotikum-kezelés hatástalanságának tulajdonítani. Jelenlegi tudásunk szerint a kellő időben megválasztott helyű és időben elkezdett kezelés, valamint a megelőzés csökkentheti a pneumococcus infekciók súlyát.