A tinédzserkori perzisztáló vérzészavar hátterében olyan genetikailag determinált anyagcsere- és enzimzavar állhat, amely hyperinsulinaemiához, később glükózintoleranciához, végül 2-es típusú diabéteszhez vezethet. A szerzők tanulmányukban célul tűzték ki a féléves metformin kezelés hatékonyságának vizsgálatát olyan szekunder amenorrhoeában szenvedő betegeken, akiknél az OGTT elvégzésekor kapott eredmények gükózintoleranciát igazoltak. A vizsgálatba bevont 35 leánybeteg (életkor: 16,7+-3,4 év) közül a kismedencei ultrahangvizsgálat 19 esetben PCO-t igazolt. Az éhomi glükózértékek minden esetben a normáltartományon belül voltak: átlag 4,74+-0,567 mmol/l, míg az éhomi inzulin átlagérték 17,82+-8,63 mU/l volt. Az OGTT-vizsgálat során, a 120 perc elteltével mért vércukorértékek átlaga 8,59+-1,26 mmol/l, az átlagos inzulinszint pedig 198,7 mU/l. Félévi metformin kezelés (2×850 mg/die) hatására az éhomi szérum glükóz- és inzulinkoncentrációk szignifikánsan csökkentek (glükóz: 4,48+-0,38 mmol/l; inzulin 13,22+-7,57 mU/l). Az ismételten elvégzett OGTT során, a 120 perces átlagos glükózkoncentráció 6,93+-1,47 mmol/l-re, az inzulinszintek 132,05+-114,28 mU/l-re változtak. A fél évig tartó metformin kezelés eredményeképpen 31 beteg menstruációs ciklusa rendeződött. Mindezek alapján a szerzők azt a következtetést vonták le, hogy a vérzészavarral orvoshoz forduló leányoknál az OGTT-vizsgálat inzulin-meghatározással kiegészítve lehetőséget nyújt a háttérben gyakran előforduló hyperinsulinaemia és glükózintolerancia felfedezésére. Megfelelő antidiabetikum terápiával a szénhidrát-anyagcsere helyreállítása elősegíti a betegek közérzetének javulását, és rendezi vérzészavarukat.