A XXI. század Európájának meghatározó kérdése hogy hogyan lehet összeegyeztetni a versenyképesség megőrzését/javítását az örökölt jóléti rendszerek fenntarthatóságával, és hogyan lehet megőrizni a társadalmi békét a fenti konfliktus feloldása során. A jóléti rendszerek (a szerzett jogok) fenntarthatósága kódoltan fokozódó forrásigényű a demográfiai változások (korösszetétel és családszerkezet átalakulása) és a tudományos - technológiai fejlődés miatt, de a fentiek fedezetének biztosíthatósága gazdasági növekedést igényel, aminek legismertebb eszköze az adó- és járulékcsökkentés, ami változatlan szokás-rendszerben nem teszi lehetővé a jóléti rendszerek szükséglet- és technológia-követő forrásellátását. Ha figyelembe vesszük, hogy a gazdasági növekedés súlypontja egyre erőteljesebben a távolkelet felé tolódik el, akkor belátható, hogy ez a konfliktus csak éleződhet, és így elkerülhetetlen a jóléti rendszerek felülvizsgálata. A kötelező egészségbiztosítás felülvizsgálatánál az ellátási csomagból ki kell zárni a más ágazatba tartozó ellátásokat (szociális célú ellátások, transzferek), az idegen érdekű kockázatokat (a foglalkoztatásból, munkavégzésből adódó kockázatok, a versenysportból adódó kockázatok), illetve szisztematikusan rá kell terhelni külső károkozóra (pl. közlekedési baleset, bűncselekmény stb.) az általa okozott károk ellátási költségét. A napi viták is bizonyítják, hogy rendszerszerű átgondolás után - lehetőleg más típusú, kiegészítő kockázatkezelésbe víve - kell kizárni az egészségbiztosítás felelősségi köréből a nem a szokványos életvitelből fakadó önként vállalt extra egészségügyi kockázatokat.